A különbség az amorf ötvözet transzformátorok és a hagyományos transzformátorok között

A különbség az amorf ötvözet transzformátorok és a hagyományos transzformátorok között

Az amorf ötvözet transzformátorok és a hagyományos transzformátorok közötti alapvető különbség a különféle alapanyagokban rejlik, ami a teljesítmény, a hatékonyság és az alkalmazandó forgatókönyvek jelentős különbségeit eredményezi a kettő között.

 

Különbségek a vasmag anyagában
Az amorf ötvözet transzformátorok amorf fémeket (például vas alapú ötvözeteket) használnak vasmagként, és atomi elrendezésüknek nincs nagy távolságra rendezett szerkezete; A szokásos transzformátorok szilícium acéllemezeket (kristályos anyagokat) használnak rendezett atomrendezéssel. ‌
A veszteségjellemzők összehasonlítása
Nincs terhelésvesztés: Az amorf ötvözet transzformátorok 70% -80% -kal csökkennek a terhelés nélküli veszteségben, mint a szokásos transzformátorok. Például egy 100 kVA-os amorf transzformátornak kb.
Terhelésveszteség: Az amorf ötvözet valamivel magasabb (körülbelül 5% -10% -kal magasabb), és meg kell növelni a vasmag keresztmetszeti területét, hogy kompenzálja a mágneses sűrűségt. ‌
Energiamegtakarítás és alkalmazható forgatókönyvek
Az amorf ötvözet -transzformátorok jelentős átfogó energiahatékonysági előnyökkel bírnak alacsony terhelésű forgatókönyvekben (például lakóövezetek és kereskedelmi épületek), évente 30–50% -ot takarítva meg a villamos energia. A szokásos transzformátorok jobban alkalmasak a nagy terhelésű forgatókönyvekre (például ipari villamos energia). ‌
Egyéb funkciók:
Zaj és rezgés: Az amorf ötvözet transzformátorok csendesebben működnek. ‌
Hőstabilitás: Az amorf ötvözet anyagok stabilabb teljesítményt mutatnak magas hőmérsékleten. ‌